Apu, anyu segíts nekem!
Szia Anyu! Szia Apu!
Én vagyok az, a Te gyermeked, a szemed fénye.
Van pár dolog, amit tudnod kell rólam. Kérlek, olvasd el, amit leírtam. Mindannyiunknak jobb lesz így. És amíg ezt olvasod, én megennék egy sütit. Ugye, megengeded!?
1. Nemcsak a testem gyerek, hanem az agyam is!
Az agynak van egy része, a prefrontális kéreg, mely a logikus gondolkodásért, a tervezésért felel. Itt mérlegeljük tetteink következményeit, és itt szabályozzuk indulatainkat. Ez a terület az én agyamban még nagyon fejletlen. Valójában négyéves korig nem is kezd el fejlődni, és csak a huszadik születésnapomra alakul ki teljesen.
Ez azt jelenti, hogy ha sírok, fáj valami, vagy más erős érzelmet látsz rajtam, akkor valószínűleg nem akarlak ezzel manipulálni Téged, hiszen ehhez tervezésre és stratégiára lenne szükség. Amikor hisztizek, vagy agresszíven viselkedem, akkor egyszerűen ideges vagyok, rosszul érzem magam a bőrömen, és segítségre van szükségem.
Ha szeretnél segíteni benne, hogy a prefrontális kéreg megerősödjön az agyamban, akkor a legjobb, amit tehetsz, ha megmutatod, hogy a Tiéd hogyan működik. Én őszintén szeretnélek Téged utánozni. Ha kicsit idősebb leszek, segíts nekem, és mutasd meg, hogyan nyugodhatok meg, hogyan érthetem meg mások érzelmeit és viselkedését, és hogy hogyan oldjam meg a problémáimat. Ha így teszel, felnőttként hálás leszek majd Neked.
2. A szükségleteim irányítanak
Természetesen bizonyos mértékig én is képes vagyok előre látni és mérlegeli tetteim következményeit, azonban ennek a képességnek a színvonala erősen hullámzik, éppen ezért néha azt hiheted, hogy rakoncátlan vagyok. Az agyamnak az egyetlen teljesen kifejlett része az agytörzs, mely a szükségleteim kielégítéséért felel. Próbáld megérteni, kérlek, hogy minden, amit teszek, erről szól, a szükségleteimről, most még ez a legfontosabb vezérlőereje az életemnek. Éppen ezért, ha azt szeretnéd, hogy elaludjak, ölelj magadhoz, és simogasd egy kicsit a hátam.
3. Az vagyok, akinek Te látsz engem!
Önmagamról alkotott képem éppen most alakul ki. Olyannak látom magam, amilyennek Te látsz engem. Tehát, ha Te szófogadatlannak, rossz gyereknek látsz engem, akkor én is annak látom magam. Ha kedvesnek és csodálatosnak látsz, akkor én is így gondolok magamra. És csak hogy tudd: mindig törekedni fogok rá, hogy megfeleljek az önmagamról alkotott képnek. Egyszerűen mi, emberek, ilyenek vagyunk. Ha azt szeretnéd, hogy jó legyek, kedves, és gondoskodó, akkor vedd észre, amikor tényleg ilyen vagyok, és mondd el nekem. Szeretem, amikor szépeket mondasz rólam, és ha jónak látsz engem, akkor úgy is fogok viselkedni.
4. Ez egy fontos kapcsolat!
Tudom, hogy sokféle üzenetet küldök Neked. Az egyik pillanatban önálló szeretnék lenni, a következőben azt szeretném, ha egész életemben az öledben hordoznál. De hidd el, még mindig a Veled való kapcsolatom a legfontosabb dolog az életemben. Szükségem van rá, hogy biztonságban felfedezhessem a világot, de arra is szükségem van, hogy visszatérhessek hozzád.
Kettőnk kapcsolata nem csak a viselkedésemet befolyásolja, hanem, hogy nálam okosabb embereket idézzek: "Azoknak a gyerekeknek, akik gyermekkorukban erős kötődést alakítottak ki szüleikkel, felnőve általában magasabb az önbecsülésük és az önbizalmuk, függetlenebbek, jobban teljesítenek az iskolában, jobbak a társas kapcsolataik, és ritkábban küzdenek depresszióval vagy szorongással."
Alapvetően a Veled való kapcsolatom határozza meg, hogy későbbi életemben hogyan teremtek másokkal kapcsolatot.
5. Senki sem tökéletes!
Nem baj, ha nem vagy tökéletes! Nekem csak arra van szükségem, hogy szeress és hogy velem legyél! Együtt csináljuk ezt végig. Kimondhatatlanul szeretlek, és tudom, hogy Te is így érzel irántam.
Láss annak, ami vagyok: egy kis embernek, akinek törődésre van szüksége! Gondoskodj rólam, védj meg, vezess! És szeress - feltétel nélkül, hiszen én sem vagyok, és nem is leszek sosem tökéletes. Éppen ezért kell tudnom, hogy Te mindig látni fogod bennem a jót, még akkor is, ha épp elszúrtam a dolgokat.
Élvezzük hát közös hétköznapjainkat és ünnepeinket! Nem sokáig leszek már ilyen kicsi...